Főbb cikkek, tanulmányok

A tanulás tanulása

"Az iskola intézményét emberi agyak találták ki és tették olyanná, amilyen mára lett. Ettől még nem biztos, hogy megfelel az emberi, illetve a gyermeki agy igényeinek. Kell-e még egyáltalán iskola, az online megszerezhető, szinte végtelen tudás korában? A tanulás nemzetközi hírű szakértője, Stanislas Dehaene Agy-díjas francia neurobiológus kivételes emberi vívmánynak tartja az iskolát. Ám úgy gondolja, lehetne az még jóval hatékonyabb is, ha a napi gyakorlatban sikerülne beépíteni az idegtudomány tanulással kapcsolatos felfedezéseit."


"Platón gyakran idézett véleménye szerint az olvasás elsajátítása lehetővé teszi, hogy a könyvre mint külső memóriára támaszkodjunk, ami aláássa belső memóriánkat. Semmi sem áll távolabb az igazságtól! A mítosz a barbárról vagy az igricről, aki bár írástudatlan, hatalmas memóriával rendelkezik, már a múlté. Mindannyiunknak edzenie kell emlékezőképességét, és az, hogy iskolába jártunk, megtanultuk az ábécét, rengeteget segít ebben.

Ahogy Vlagyimir Nabokov mondja: 'abszurd módon hozzászoktunk ama néhány jel csodájához, amelyek halhatatlan képeket, gondolatokat, új világokat rejtenek magukban élő emberekkel, akik beszélgetnek, sírnak, nevetnek. ... És mi lesz, ha egy nap arra ébredünk, ahányan vagyunk, hogy teljesen képtelenek vagyunk olvasni?'”

Tovább...

„A filozófia 1900-as pillanata” Zalai Béla és William James gondolatainak tükrében 1-3.

Valóság 2022/6-8.

(’Encomium philosophi’[i]) 1984-ben, amikor a fiatalon, hadifogság áldozataként elhunyt Zalai Béla összegyűjtött írásai először láttak napvilágot, ezt írta Bacsó Béla a szövegek elé: „a tízes évekbeli átütő hatás és elevenség után fátyol borult a XX. századi magyar filozófiai gondolkodás Lukács Györgyé mellett kétségkívül – ne mondjunk legjelentősebbet, ezt bízzuk az olvasóra – legkarakterisztikusabb művére. A néma évtizedek után feladatunkká vált, hogy sürgetően és követelve tegyük közzé a művet, s idézzük meg alkotóját.”


[i]        Zalai Béla Encomium Mortis című írásának parafrázisa.

"Milyen értelmet kapott James és Bergson személyes viszonya? Kettejük közeledését ők maguk történelmileg fogták fel: James az elvégzendő közös feladatért lelkesedett, Bergson eredetileg visszafogottabban nyilatkozott. A háború és amerikai útja után azonban már nem vált meg James fényképétől, mely idealizált barátságuk jelképeként szolgált. Ezt tanúsítja például a Jacque Chevalier-nak 1936. februárjában írt levél, ahol William James immár nemcsak a „pluralizmust” és a „pragmatizmust” szimbolizálja számára, hanem a „spiritualizmust” is, mely „mindent megmagyaráz”, sőt „az amerikai lélek nagyszerű megnyilvánulásait.” Bergson ugyanis „e rendkívüli országról szokott álmodozni, amikor a dolgozószobájában az íróasztalán állandóan előtte lévő William James-fényképet nézi”. Ma is látható ez a portré íróasztalán, a Place du Panthéon-on lévő Bibliothèque littéraire Jacques Doucet Bergson-termében."

„A Bergson és James közti viszonyt a kezdődő XX. század filozófiája kellős közepében kell igazából elhelyeznünk, a filozófia 1900-as pillanatában.”

A szkepszis dialektikája

IPM 2021.

Mi történik, ha a szkeptikus kételye önmaga, a tudósé a tudománya ellen fordul? Kipukkadhat-e a szűrőbuborék, és van-e kiút a visszhangkamrából? Lehet-e, hogy a közösségi média 21. századi eszközei végül középkori nézetek terjedését segítik elő?

Amikor a sztár szkeptikus akaratlanul az ellenfélnek ad muníciót…

„Kicsoda vagy tehát? Az erő része, mely örökké rosszra tör, s örökké jót művel.” Így határozza meg magát Mefisztó Goethe Faustjában (ford.: Jékely Zoltán). Talán a fordítottja mondható el John Ioannidis-ről, aki matematikai csodagyerekből vált a Stanford híres matematikus orvos kutatójává. Merész szkeptikus húzásai ugyanis több alkalommal az alaptalan bizonyosságot hizlalták. Egyszer az alternatív orvoslás híveiben, másodszor pedig nem másban, mint önmagában.

Ioannidis főként azokról a vizsgálatairól híresült el, amelyek szerint a legtöbb orvostudományi publikációban közölt eredmény hamis. Célja az volt, hogy rámutasson, melyek a bizonyítékon alapuló orvoslás gyengeségei, és hogyan lehetne ezeket kiküszöbölni. Csakhogy a túlontúl is könnyen félreértelmezhető állításokat az álorvosok tömegei kapták fel és terjesztették abból a célból, hogy a tudományt, mint olyat lejárassák. ...

Ultramodern eszközök, középkori nézetek

Krekó Péter szociálpszichológus (ELTE PPK, a Political Capital igazgatója) szerint a közösségi média algoritmusai lényegében csak kiaknázzák azt a hajlamunkat, hogy vágyunk a saját nézeteink megerősítésére. „Gyakorlatilag olyan véleményklímát hoz létre körülöttünk, amilyenben élni szeretnénk: ahol azok a témák foglalkoztatnak másokat is, mint minket”, és a többség hozzánk hasonlóan gondolkodik.

„A közösségi média nem teremt új minőséget. Egyvalami azonban biztos: a közösségi média 21. századi eszközeivel sokkal könnyebb középkori nézeteket terjeszteni, mint valaha.” ...


Hogyan lett sikeres a sikerkutató?

IPM 2019.

Tehetség és szorgalom: talán ez lenne a siker képlete? Vagy jóval több múlik a véletleneken, mint hinnénk? Mindezek együtt. A tehetség és a szorgalom teljesítményt szül, amely alapja ugyan a sikernek, de messze nem elegendő hozzá. A sikerben az is óriási szerepet játszik, hogy egy emberre vagy munkásságára irányuló figyelem miként árad szét a társadalmi hálózatokon keresztül

Tovább...


Tudósközelben: Nyíri Kristóf

IPM 2005.

"Legkésőbb Nietzsche óta, az 1870-es évektől kezdődően, már panaszkodni illett – és lehetett – ha nem is az információ, de a tudás túlontúl hatalmas, áttekinthetetlen áradására. A könyvkorszak egyeduralmának visszasírói elfeledkeznek arról, hogy a könyvek világa már a számítógép megjelenése előtt réges-régen összeomlott önnön kiterjedtségének terhe alatt. Ma a könyvek világa és a digitalizált információ világa – a világháló – együttesen adja azt a környezetet, amelyben a felhalmozott emberi tudás a leginkább áttekinthető. Amúgy a világháló multimediális: és éppen a képek, kivált az animált képek, nagyon is alkalmasak a sűrített és rendszerezett információ – ha tetszik, a metainformáció – hordozására." Ny. K.

Tovább...


Hitelesen a hitről

Dušan Mitana: Jelenés, 2016. Gondolat, Ford. Jakabffy Imre (könyvismertetés a Litera.hu-n)

Jonášt szektáról szektára hajszolja a vágy, hogy egyszer teljesen új emberként ébredjen, függőségek és öngyilkos gondolatok nélkül. Megváltoztam már? – ezt a kérdést tette meg az író a könyv mottójának. És – hitével együtt – azt is megvallja, hogy nemigen. Még könyörtelenebbül mutatja fel a megbánástól sokszor könnyeiben úszó Eliášnál a gyökeres változás képtelenségét. Ahogy Jonáš notórius nagyivó, úgy Eliáš a fogdában töltött évek után is visszaeső csaló. A szenvedélyes lelkeket nem elégítik ki a kegyes vagy a hétköznapi örömök.

Tovább...


A mimetikus vágy

IPM Pszichológia, 2022./1

Egy roppant eredeti eszme szerint nagyon nem vagyunk eredetiek. Még leginkább dédelgetett vágyaink sem azok. Mások vágyakoznak bennünk, de éppígy másokban is. Akkor viszont hogy lesznek a vágyak? Szinte a semmiből, és csak a körkörös oda-vissza hatás ad nekik életet. Semmiből születnek, mégis korlátlanul hatalmassá válhatnak.

Számos emberi vágy messze erősebb annál, mint amit tárgyának valós értéke indokolna. Az ilyen vágyakat a tudattalan vezérli, de nem a freudi, amely közvetlenül tör az örömre, hanem a mimetikus, amelyben a vágyat egy másik ember vágya lobbantja fel. De mi az a szikra, amelytől a mimetikus gépezet motorja berobban?



Áldozat vagy csábító?

IPM Pszichológia, 2022/2.

Hogyan terjed és eszkalálódik az erőszakos vágy, hogyan kapcsolódhat össze élvezet és áldozat, és hogyan viselkedik az, aki „mimetizálva” van? Mi a vágyak legfőbb ellensége, és ki válhat leginkább az erőszak célpontjává?  

René Girard-t, a mimetikus elmélet megalkotóját életművének elismeréséül 2005-ben a Francia Akadémia halhatatlanjai közé választották. Hívei a társadalomtudományok Einstein-jének vagy Darwinjának is nevezik, leginkább mindent átfogó víziója miatt a kultúra és a vallás eredetéről. E vízió középpontjában az ember áll, mint rendkívül mimetikus lény, telve a másoktól ráragadt késztetésekkel; olyan lény, akinek sokszor legbensőbb szenvedélyei sem többek másolatoknál; akiben mások vágya lobban lángra, és olykor „a másolat fergetegesebb az eredetinél”.



„…mégis mondj igent az életre!”

IPM 2021.

Úgy tanított, mint Szókratész: Viktor Frankl kérdezés útján vezette el a hozzá fordulókat életük értelmének felismeréséig. De létezik-e nagybetűs Értelem, vagy csak személyre szabott értelmekről beszélhetünk? Hogyan lehet ezt meglelni olyan embertelen körülmények között, mint a náci munkatábor? S miért nem találják sokan a legnagyobb jólétben sem?

A három nagy bécsi pszichoterápiás irányzat alapítói közül Viktor Emil Frankl élte meg a legszélsőségesebb megpróbáltatásokat. Mégis ő képviseli a leginkább optimista álláspontot, amelynek saját sorsa ad rendkívüli mélységet és hitelességet.




A sorselemző sorsa

IPM 2021.

Szondi Lipót sorsanalízise az egyetlen magyar gyökerű mélypszichológiai irányzat, amelyet megalkotója hosszú életén át tartó szenvedélyes kutatómunkával igyekezett tudományos alapokra helyezni. Ám ahogy Freud, ő is merített a mitológiából. Míg előbbinél a központi figura az anyját kívánó Ödipusz, Szondinál a mindent magának akaró Káin.

De kicsoda Káin Szondi olvasatában? Igen szerencsétlen lény, és sokszor rendkívül rejtőzködő. Azt tudjuk, hogy féltékenységből testvérgyilkosságot követ el, de Szondit éppen ennyire érdekli az is, hogy miként létezik ez előtt és ez után? Hogyan jut el végzetes tettéig?




Dienes Valéria életműve

Valóság, 2018/11

„… énbelőlem négy rapszódia kerekedett az élet folyamán. Mert négy szerelmem volt: a zene, a matematika, a filozófia és az orkesztika. Mind a négy révén valami többletet kerestem a világból…”

Dienes (Geiger) Valéria szűkebb és tágabb családjában gyakori volt a kisvárosi környezetükhöz viszonyítva kiemelkedő intellektus és vérmérséklet. Másodfokú unokatestvére volt Babits Mihály; gyerekkorukban családjaik egymás szoros közelségében éltek – mind térben, mind a szülők, elsősorban az édesanyák szoros barátsága révén. Babits, akiről tudható, hogy egyes regényalakjainak (egy kortárs Babitskutató szavaival élve) „több köze van a valósághoz, mint azt ő bevallja”, kései regényébe, a Halálfiaiba (1927/1972) sok életrajzi elemet visz a Babits- és a Geiger-család történetéből, amellett, hogy elsősorban bizonyos „regényes” epizódok nyilvánvalóan a fantázia szülöttei.

Tovább...


Jövősokk - transzhumán létformák

IPM

A jövőre irányuló felfokozott optimizmus sokakat lelkesít, ami érthető. De azok sincsenek kevesen, akiket egyáltalán nem hoz lázba. Mert túl távoli számukra, vagy mert nem is hisznek benne. Esetleg egyszerűen azért, mert nem akarnak szembenézni a ténnyel: a valóság, és benne ők maguk lehetnének még jobbak. Sőt, sokkal jobbak.

Ha felajánlanák nekik, hogy saját javított kiadásaikká váljanak, azt elsősorban kritikának vennék. Ennek oka a saját személyiség kultusza és az abba vetett hit, hogy el kell fogadnunk, sőt szeretnünk kell önmagunkat. Még azt is szeretnünk kell önmagunkban, amit amúgy eszünk ágában sem volna szeretni, ha történetesen magunkon kívül fedeznénk fel.

Legtöbben sokkal inkább vagyunk önmagunk, mint egy kiválóbb, ámde másik ember. És mindenfajta átváltozás azzal fenyeget, hogy ezt a jól megszokott önmagunkat elveszítjük. Ha egy gyógyszer, pláne géntechnológia vagy neurorobot képességeink feljavításával kecsegtetne, mi hálából attól szoronganánk, hogy többé nem leszünk önmagunk, hanem kimérákká vagy kiborgokká válunk. Ami a kiborgot illeti, sok transzhumanista is így gondolja, de ők ezt messze nem bánják. Némelyiküket még az a lehetőség is vonzza, hogy elméjük gépi hordozón éljen túl, miután a biológiai hordozó felmondta a szolgálatot.

Egy gép lelkeként élni tovább? Talán úgy gondoljuk, ilyen jövőképet az fest magának, aki már most is szimbiózisban él gépeivel, vagy eleve olyan, mint egy gép.

Tovább...


Mese-ősök

IPM

Egy iráni angol kisfiúra, Jamie Tehranira óriási benyomást tettek a mesék, különösen a Piroska és a Farkas, amelynek két változatát is ismerte. Elgondolkodtatták a hasonlóságok és az eltérések, ahogy Darwint a Galápagos-szigetek madarai esetében. Később Tehrani megörült, amikor ráébredt a törvényszerűségekre, és úgy vélte, ez az út vezet majd el saját múltunkhoz. És hogy a valóságról alkotott képünket a mesék segítségével tehetjük majd teljesebbé.



Újragondolni a nevelést

IPM

"Agresszív, birtokló vagy épp nemtörődöm szülők gyermekei gyakran eltökélik, hogy ők teljesen másként nevelik majd gyermekeiket. Nem is sejtik, mennyi minden esküdött össze azért, hogy ez ne így legyen.

Darwin és Freud belépnek egy bárba. Két alkoholista egér, anya és fia, ül a bárszékeken, gint szürcsölgetve egy-egy gyűszűből. Az anya egér felnéz a tudósokra:

- Hé, ti zsenik, mondjátok meg, hogyan került a fiam ebbe a szánalmas állapotba?

- A rossz örökség – mondja Darwin.

- A rossz bánásmód – mondja Freud". ...

"Az, hogy a vér lehet nemes, évszázadokon át nem volt kétség tárgya; azt azonban kerülték, hogy meg kelljen mondani, valójában mi adódott át az arisztokrata szülők testéből a gyermekekébe. Továbbá, a 19. században úgy gondolták, hogy az alkoholizmus és az olyan betegségek, mint a tüdőbaj, „a vér útján” öröklődnek. Vajon az egyének alá vannak vetve egy olyan sorsszerűségnek, amellyel szemben tehetetlenek, s amelyet tovább fognak adni gyermekeiknek?"

Tovább...


Elmésségek éles elmékről

IPM 2010.

Miért nevetünk az okosakon? Mert az okosság eltávolodhat a gyakorlatias, megszokott intelligenciától, mint a viccbeli tudósoknál. Máskor éppen a gyakorlatiasság túlhajtása miatt válhat nevetségessé, mint a zsugorinak kikiáltott nemzeteknél.

Schöpflin Aladár szerint a jellegzetes székely beszédmód és humor lényege: túljárni az emberek eszén, és „a tréfa édes ízével” vonni be mindazt, ami egyébként nagyon is keserű volna.

A székely humort több író ábrázolta, köztük Jókai is, de Tamási Áron volt az, aki magába szívta azt „a hargitai éles levegővel”. Tamási Ábelje semmit nem mond ki közvetlen nyíltsággal. Esze mintha folytonosan a tréfán járna, csavaros mondásai az ősi népi csali mesék világát idézik fel.

A székelyek, mondja Schöpflin, kétkezi munkából éltek, ugyanakkor ravaszságukra is nagyban kellett támaszkodniuk a természet mostohasága és az emberek erőszakossága ellen. Így lett eszük olyanná, „mint a viharban nőtt fa, görcsössé és csavarodottá, hogy mindig azzal az oldalával fordulhasson vihar, eső, hó felé, amely kibírja.

Tovább...


Nevetni bolondulásig

IPM, 2005.

„A nevetés az ember sajátja” – írta Rabelais a Gargantuában, mintegy visszhangozva Arisztotelészt, aki úgy vélekedett, hogy az élőlények közül egyedül az ember tud nevetni. Tévedtek volna? És vajon azt tudjuk-e már, hogy miért is nevetünk? 

Évente 6205-ször nevetünk: egy felnőtt egy nap alatt átlagosan 17-szer nevet. Ez persze semmi a gyerekek napi 40-es átlagához képest. &Iacutegy tudtunkon kívül naponta igazodunk Nicolas de Chamfort, a XVIII. századi moralista híres mondásához: „azt a napot vesztegettük el leginkább, amelyen nem nevettünk”.

A régi görögök még nem…?
Platón a Philebosban fejti ki nevetésről alkotott véleményét. A nevetés először is élvezet. De ez az élvezet különféle körülmények között fájdalommal keveredhet: ilyen a nevetségessé válás, mikor csúfolódnak velünk. De fájdalom az irigység is, mely a másik bajainak örül; a kinevetés, a kicsúfolás pedig az irigységen alapul. Az Államban Platón helyteleníti a lelket felforgató heves nevetést, különösen a „város őreinek” (a tisztségviselőknek és a felelősséggel bíró embereknek) esetében.


Hatalomkór

IPM Pszichológia 2020.

Ha körülnézünk a világban, számos problémánk legalább részben a hatalommal való visszaélésnek köszönhető. Mugabe-tól Lukasenkáig, Chavez-tól Kim Dzsong Il-ig nyilvánvaló: van valami mélyen mérgező és veszélyes a hatalomban, főként ha azt az illető totálisnak érzi. Új kutatások szerint már a hatalom megízlelése is úgy zilálja szét az agyat, akár a kábítószerek vagy a homloklebenyt károsító betegségek.


Nárcizmus-járvány

IPM Pszichológia 2021. tavasz

Lehengerlő felettes, a jótékonyság bajnoka, társaságok lelke, mindenekelőtt pedig médiaszemélyiség a celeb-kultúrában, amely a modern nárcizmus kiteljesedése. Mi rejlik e sokféle álarc mögött? 


A pszichopátia és a neuroetika szép új világa

IPM Pszichológia 2019.

A pszichopaták mindig találnak kifogásokat önző, szélhámos, manipulatív vagy erőszakos viselkedésükre. Lehet, hogy hamarosan nem lesz szükségük erre: az agykutatók segítségükre sietnek, az igazságügy pedig felmenti majd őket?


Határeseti esetek - a borderline személyiségzavar

IPM Pszichológia 2020.

Mindenkiben élt egyszer egy ideálisan szerető lény képzete, amely lassan tovatűnt, átadva a helyét a valós embereknek, akik szeretnek, ugyanakkor elvárásokat is támasztanak, viszonzást várnak, és nem mindig elérhetőek. Sokan egészen jól együtt tudnak élni az emberi érzelmek e változásaival, úgy érzik, attól ők még ugyanazok maradnak. Másokban nem halványul a szeretet-őskép, feltétlenségre vágynak, s mindahányszor ez nem teljesül, keservesen csalódnak.


A trauma árnyékában - borderline személyiségzavar 2.

IPM

A legtöbb borderline életút traumák közepette veszi kezdetét. Az elhagyott, elhanyagolt vagy épp kezelhetetlen gyermek már első kötődésében csalódik. Később óriási reménnyel, de törékeny bizalommal kezd újabb és újabb kapcsolatokat, s az események legtöbbször úgy alakulnak, hogy végül az első trauma fájdalmát elevenítik fel. Van-e ebből kiút, amely nem kifelé vezet az élet kapuján?


Morbid zsenik tébolydában

IPM

Félre az unalmas történetekkel, jöjjön most már a kegyetlenség színháza – hirdeti meg programját a 20. század leghatásosabb dramaturgja. Egy kortársának viszont az élete válik kegyetlen színházzá, pontosabban, egyetlen kegyetlen jelenetté. Mindkettejük útja az elmegyógyintézetbe vezet, ám ott kiemelkedőt alkotnak.


Az emberfeletti magánya (Friedrich Nietzsche és a nők)

IPM 2007.

Az a filozófia, amely „minden értékek átértékelése”, amely szemben áll korának összes ideáljával, a magányban fogant. A magány pedig olyan egzisztenciális állapot, amelyben könnyebbé válik a common senseből való kilépés, messzebbről látszanak a mindenki által elfogadott-dédelgetett ideálok, erkölcsi értékek – legyenek akár 2000 évesek is; ilyen messzeségből pedig könnyen megeshet, hogy minden fonáknak, groteszknek tűnik, ami a közös emberi létezés jellegzetes, megszokott, ismerős ízeit adja. Ilyen távollátó perspektívából lehet csak megérteni Nietzsche nőképét, e „hasadt” nőképet is, amelyben a nő egyszer az igazság, másszor az élet, harmadszor azonban a dekadencia, a betegesség és gyengeség hordozója.